2014. november havi bejegyzések

2014 díjazottja: Paraszka János

A 2014-es évi Siroki Díj ünnepélyes átadására 2014. szeptember 21-én, a Dél-kelet magyarországi Regionális Kiállításon, a Karcagi H-10 és H-27 IDRE díszmadártenyésztő egyesületek közös rendezvényén került sor, a Déryné Kulturális Központban, Karcagon.

Ez évben is jelentős számú ajánlás érkezett a kuratóriumhoz. Köszönjük minden szervezetnek az ajánlását, és bízunk benne, 2015-ben még több egyesület segíti majd munkánkat a díjazott kiválasztásában.

2014-ben a legtöbb jelölést kapták:

Pákozdi Károly

Paraszka János

Lipták József

Gergácz Imre

Siroki Zoltán neve úgy gondoljuk, mindannyiunk előtt jól ismert. A hazánkban és külföldön is tisztelt, megbecsült professzor személyes kapcsolataival, írásaival nagyon sok embert terelt közös hobbink felé. Már gyermekként igen sok időt töltött abban a szobában, melyben édesapja volierekben és kalitkákban tartotta különleges, akkoriban még igencsak ritkaságszámba menő madarait. A madarak szeretete egész életén át végigkísérte. Tanárként tekintélyt, elismerést vívott ki magának szakmájában és a díszmadártenyésztés terén is. Madarászként nagyon sok barátra és tanítványra tett szert. Diószeghy Sándor, az azóta már elhunyt neves papagájtenyésztő azt írta róla: „olyan kedves és közvetlen ember volt, aki a madaraknál jobban csak a madarászokat szerette”.

És valóban, minden hozzá fordulónak a legjobb tudása szerint segített, minden hozzá érkezett megkeresésre válaszolt, érkezzen az a levél akár egy székelyföldi kis faluból, akár a Természettudományi Múzeum igazgatójától.

Az elsők között vetette fel, hogy szükség lenne egy országos egyesületre, így lett alapító tagja a Magyar Díszmadártenyésztők Egyesületének, aminek elnöke, tiszteletbeli elnöke is lett, mint ahogy a debreceni csoport elnöke is később. Mindennél fontosabbnak tartotta, hogy a hazai tenyésztők ismeretei bármilyen forrásból is gyarapítassék. Külföldi lapokat fordított, saját tenyészeredményeit publikálta, hazai tenyésztők után nyomozott, hogy azok tapasztalatai is hozzáférhetők legyenek. A korabeli levelezései alapján úgy tűnik, az Országos Egyesület korántsem hálás elnöki posztját is leginkább amiatt vállalta el, hogy az Országos Egyesület kiadványa megfelelő színvonalon megjelenhessen.

Az 1976-ban megjelent könyve rövid idő alatt elfogyott, ám a Mezőgazdasági Kiadó – számtalan tenyésztői megkeresés ellenére – csak 1990-ben, Zoli bácsi halála után jelentette meg a második kiadást, amit még jó pár követett.

A Siroki család a második kiadás szerzői jogdíjából alapítványt hozott létre. A díjjal járó vándorserleg tulajdonosa 1993 óta minden esetben egy köztiszteletben álló, több évtizedes tenyésztői múlttal rendelkező, a hazai díszmadártenyésztés hírnevének öregbítésén, a szervezeti élet vonzóbbá tételén dolgozó madarász volt.

A 2014-ben, a jelölő szervezetek gyakorlatilag egybehangzó véleménye alapján, egy széles körben ismert, több évtizedes tenyésztői és vezetői múlttal rendelkező madarászra esett a választás.

Tenyésztői pályafutása 1978-ban kezdődött 1 pár hullámos papagájjal. Innen nem volt megállás, hiszen galambász édesapja által az állatok iránti szeretete már a génjeibe volt kódolva. Zebrapintyek, japáni sirálykák, rizspintyek, nimfapapagájok, rozellák követték a hullámos papagájokat az évek folyamán. A 80-as évek elejétől a hazai kiállításokat is mind gyakrabban látogatta, kezdetekben, mint egyszerű látogató, majd később mint kiállító.

1989-ben megalakította barátaival a monori madarász egyesületet, melynek közel 20 éve a vezetője. Többszörös magyar bajnok. 2000-től Magyar Díszmadártenyésztők Országos Szövetségének elnökségi tagja majd 2004-től alelnöke, illetve Ellenőrző bizottság elnöke volt. Büszkeséggel tölti el a tény, hogy az újonnan választott Világszövetség elnökségével való kiváló kapcsolat kialakításában jelentős szerepe volt, és amely hatását máig élvezhetik a magyar madarászok. Két alakommal vett részt világbajnokságon, Bad Salzuflenben madara 91 pontot kapott, ami kiváló nemzetközi eredménynek számít. 2014-ben Bari-ból papagája világbajnoki éremmel tért haza.

Nekünk, akik jól ismerjük őt, tenyésztői kvalitása mellett még inkább példaértékű emberi nagysága, segítőkészsége.

A 2014-es Siroki-díj kitüntetettje: Paraszka János.

Gratulálunk neki!

Siroki Zoltán Alapítvány honlapja

Honi madarászkultúránk mindmáig legkiemelkedőbb alakja, Siroki Zoltán. Már egyetemi hallgató korában lepkék és bogarak gyűjtésével foglalkozott, emellett hazai és külföldi madarakat gondozott és tenyésztett. A madarak szeretetét statisztikai tanácsos édesapjától örökölte, aki maga is számos díszmadárfaj tenyésztésénél ért el sikereket. 1938-ban tanári oklevelet is szerzett előző diplomája mellé, és ez év végén a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémiához került, majd a következő év elején a kassai Középfokú Gazdasági Tanintézethez helyezték át. Ekkortól már szabadidejében növénygyűjtéssel is foglalkozott.

1942-ben nősült meg, később 3 lánya született. 1953-ban megbízást kapott a Debrecenben létesítendő Mezőgazdasági Akadémia Biológiai Tanszékének megszervezésére. Kutatómunkát növénycönológia, florisztika, entomológia és ornitológia tárgykörökben végzett. Tanszékvezetői munkáját 1970-ig látta el, 63 éves korában került nyugállományba.

„A család és a napi oktatómunka mellett életemet négy dolog, mondhatnám négy szenvedély töltötte ki: a madarak, a bogarak, a sáskák és a növények világa”- nyilatkozta egy alkalommal.

Több mint 100 publikációja közül 73 közlemény foglalkozik egzotikus díszmadarak tartásával és tenyésztésével. 1976-ban jelent meg Díszmadarak a lakásban című könyve, melyben 123 díszmadárfajt ismertet részletesen. E könyv máig a legteljesebb műnek tekinthető magyar nyelven e témában.

Élete és munkássága – melyet a Magyar Díszmadártenyésztők Egyesületének elnökeként és a debreceni csoport elnökeként is köztisztelet övezett – minden hazai madártenyésztő számára példaértékű.